Rólam

 Hmm... tudjátok mi az érdekes? Az, hogy ebben a pillanatban, ami nálam a jelen -és nálad a jövő, pont arra gondolok, hogy mégis mi a fészkes fenéért csináltam meg ezt az oldalt? Az agyam kattog azon, mit is írjak, és az ujjaim maguktól pötyögnek a laptopom billentyűzetén. Azt hiszem, mérges vagyok. Mérges, mert fogalmam sincs, mit írjak, és ez a haraghoz hasonló érzéssel tölt el. Attól félek, ez a bemutatkozás is olyan felszínes lesz, mint a többi hetvenmillió az interneten. Hetvenmillió bemutatkozás - hetvenmillió csillag - gondolom éppen magamban.
 Még pár percig engedek az ujjaimnak, hogy kiéljék magukat a billentyűzet apró gombjain, végül erőt veszek magamon, és elkezdem írni a bemutatkozásomat. 

Tehát - írom. - Mit is kell rólam tudni? A nevemet? Nos, azt nem árulhatom el, de, ha mégis meg akarsz szólítani úgy, hogy hallgassak is rá, akkor talán hívhatsz Dorothynak. Mert ez a művésznevem, Dorothy Chanté. Lehetne kérdezni, hogy miért pont ezt választottam, de őszintén megmondom, magam sem tudom. Mindig is tetszett a Dorottya név amerikai változata. Nem kimondottan kedvelem az amcsi neveket, de ez tényleg nagyon megtetszett. A Chanté meg csak úgy jött, ha minden igaz a Behing The Name oldalon a random name generator dobta ki. Igen, elég uncsi, tudom, tudom... Nyilván valami érdekesebb story-ra számítottatok, de hát az én unalmas életemben nehéz lenne furcsaságokat találni.

 Mint minden bemutatkozásban, úgy ebben is meg kell említenem az ún. "önéletrajzomat" írás terén (igen, kimondva még gázabbul hangzik). Ez ilyen íratlan szabály. Ha bemutatkozást írsz, feltétlenül írd bele az adott műfajban a fontosabb dolgaidat. Már ha lennének ugye. De nincsenek. Nem, én nem vagyok író, nincs se novellás kötetem, se regényem. Tulajdonképpen még nem is állnék rá készen. Pont ezért született meg ez a blog. Mert nem állok készen könyvet írni -és ezt utálom magamban. Szóval elhatároztam, készítek egy blogot, amin pár cikk, és könyvkritika mellett a történeteim is össze lesznek gyűjtve. Gyakorlás - a kulcsszó mindenhez, köztük ahhoz is, hogy most itt vagytok, és olvassátok ezeket a sorokat.
 De azért ne essünk át a ló túlsó oldalára! Bár nem adtam még ki a kezemből egy könyvet sem, sőt, még a holdon sem voltam, azért nem nevezném magamat annyira szomorú, depressziós, ismeretlen írónak. Mert nem vagyok az. Én nem vagyok se ismeretlen, se tehetségtelen, csak piszkosul amatőr. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a másik blogom, a Die Verfluchten, ami már 20 000+ oldalmegjelenítéssel és 100+ feliratkozóval büszkélkedhet. Na, nehogy azt higgyétek, hogy most nagyzolni szeretnék, vagy valami, különben is, miért tenném? Ezt bárki el tudja érni, akinek vagy egy kis érzéke a dologhoz... Csupán csak szerettem volna egy kisebb vitába szállni önmagammal. Bár a legtöbb ember - a könyvekkel ellentétben -, nem olvas nagyon blogokat, így természetesen a nálam híresebb bloggerek - se én ugyebár -, nem beszédtémák nagyon. Mégis örülök, hogy ennyien ismernek! Jó érzés egy ilyen apró, de összetartó közösségben lényegesebb szerepet elfoglalni.

Ami az írói múltamat illeti, a Die Verfluchten az első komoly irományom. Azelőtt mindig a negyedik - ötödik fejezetnél abbahagytam a történetet, tehát mondanom sem kell, mennyire furcsa érzés, hogy a blogom esetében már a 26. fejezetet írom word-ben. Persze ezzel együtt rengeteg blogot vezettem, különböző történetekkel. Igazi zsibvásár volt az egész! Az erotikus történetektől kezdve a fantasy-n, romantikuson és sci-fin át a fanfiction-ig minden kategóriában találhattak a kedves érdeklődők maguknak olvasmányt. Óh, és ha ez még nem elég: az összes blogot szinte egyszerre vezettem!

 Na, szerintem ennyi pont elég is lenne bemutatkozásnak. Nem vagyok hiú, nem szeretek magamról írni, különösen úgy, hogy tudom, a személyazonosságom titok. Így nehéz is, hiszen konkrétan nem magamról írok, hanem Dorothyról. Dorothy munkássága. Dorothy élete. Jajj, ez a Dorothy mindenhol ott van, nem igaz? És még írnom is kell róla... ejnye-bejnye.