7 olyan horror film, amitől nem mersz majd éjjel nassolni menni

 Mitől is ijesztő egy horror film? Sokszor gondolkoztam, vajon hogy lehetne ezt a kérdést 

megválaszolni, de mindig elvetettem, és hagytam a csudába. Persze néha napján, mikor megnézek egyet-egyet, felvetődik bennem megint a gondolat, de legvégül mégsem én, hanem jó anyám válaszolta meg. Éppen ültünk, és néztük az Ideglelést Csernobilban c. filmet (igen, anyámmal szoktam horrort nézni), mikor is ő tett egy egyszerű kijelentést, ami rávilágított a lényegre:

„Ez az egész egy nagy hülyeség” – mondta, és beleevett a popcorn-ba.

 Ez azért érdekes, mert elég gyakran tesz hasonló kijelentéseket az ilyesféle filmekre. Viszont megfigyeltem, hogy amikor a realitáson belül nézünk filmeket, akkor utána alig bír aludni. Értsd: olyan horror, ami kb. bárkivel megtörténhet, akár veled is.

 Persze, persze, azért valljuk be, hogy az ilyen „paranormális” filmek rettentő elcsépeltek. De kit izgat? Ugyanis az ilyen filmekbe tudod a leginkább beleélni magad. És én úgy gondolom, hogy a beleélés egy horrorfilm lelke. Legalábbis biztos, hogy utána valamiféle trauma, vagy sokk ér. Mondjuk egy Alien-be nehezen tudod magadat beleélni. Na persze ez nem azt jelenti, hogy nem lenne ijesztő a film. Egyszerűen csak nem okoz hosszútávon akkora traumát, mint a „mozgó tárgyak” és „elveszett lelkek” feelingűek. Persze ez csupán az én véleményem.

 Összegyűjtöttem hét vegyes horrort, mindegyik ijesztő, és mindegyik megmarad benned egy darabig – erről biztosíthatlak. Na, viszont ne higgyétek, hogy bármit beledobálok ebbe a cikkbe. Számomra ugyanis első számú szempont, hogy egy horrorba ne legyen vér – vagy, ha van is, akkor minimális. Engem nem ijeszt meg a trancsírozás, sokkal inkább eltaszít a filmtől. Ha horrort nézek, az azt jelenti, hogy félni akarok, a trancsír erre pedig nem megoldás. Nyilván van, akinek ez tetszik – de, ha te kizárólag csak véreseket nézel, akkor szerintem nem neked való ez a cikk.

 Szóval lássunk hét igazán ijesztő horrort, amiktől nem mersz majd éjszaka pisilni, menni.

 1. Démonok között

„Azt hihetnénk, hogy ilyesmi csak egy forgatókönyv-írónak juthat eszébe, pedig ez a történet megtörtént eseten alapul. A paranormális esetek két világhírű kutatója, Ed és Lorraine Warren jegyezte fel annak a családnak a történetét, melyet a világtól távol, egy tanyaházban nem evilági lények terrorizáltak

Perronék öt gyerekükkel költöznek be új, magányosan álló vidéki házukba, és nem tudják, hogy valaki már él a falak között. Valaki, aki minden percben jelen van, gonosz, és képtelenség megszabadulni tőle. A megmagyarázhatatlan földöntúli jelenlét pokollá teszi a napjaikat, és egyre veszélyesebb, ijesztőbb módokat talál, hogy jelezze: övé a ház, és nem engedi át másnak. Kénytelenek paranormális ügyek nyomozóihoz fordulni: azokhoz, akik az amityville-i esetet is lejegyezték. A szakemberek nekilátnak, hogy kifüstöljék a gonoszt a házból de úgy tűnik, még ők sem bírnak vele.” – Port.hu

 A jó öreg Démonok között. Ki ne ismerné? A legtöbb horror fanatikus már rég átrágta magát a filmen, viszont akinek új, az még nyilván tágra nyílt szemekkel várja a film sikerének a magyarázatát. Véleményem szerint azért sikerült ilyen jól, mert amellett, hogy rendkívül hátborzongatóan vezették végig a storyt, még igaz történeten is alapul. Sőt, mi több, Mrs. Warren (avagy démonűzőpár hölgyeménye, mind a filmben – mind a valóságban) még ott is volt felügyelni a forgatást. Egyszóval miután megnézted ezt a roppant félelmetes filmet, amellett, hogy félsz, még azt sem bírod kiverni a fejedből, hogy mindez megtörtént. És persze ezeknek az információknak a birtokában az agyad automatikusan szálakat kezd szövögetni, hogy mi van, ha tegnap azért esett le a tányér az asztalról, mert egy démon lelökte (pedig köztudottan te bénáztál).

„Tetszett, végig izgultam, drámai hangulatú volt és nagyon izgalmas. [...] A maga kategóriájában szerintem az egyik legjobb film. Mindenképp ajánlom, azoknak, akik kedvelik a hasonló témájú filmeket.” – egy pozitív nézői vélemény

2. Insidious

 „A film főszereplője egy család, akiknek kisfia kómába esett. Az anya és az apa észreveszi, hogy fiuk vonzza a rossz entitásokat, és később arra is rájönnek, hogy a fiú talán nem is kómában van, hanem egy rossz erő tartja fogva a tudatát.” – Filmkatalógus

 Még mielőtt népfelkelés indulna ellenem, szeretném tisztázni, hogy miért raktam ezt a filmet másodiknak első helyett. Egyrészt azért, mert egy kitalált történet - és ez nálam nyomós indok, másrészt pedig, mert a film – igaz, hogy egy fokkal (szigorúan eggyel) ijesztőbb, mint a Démonok között -, de komikusabb is. Ha már itt tartunk, talán már túl komikus. És emellett még talán túl elrugaszkodott. Így én másodiknak sorolnám be. Persze, nyilván van, aki az előbb felsoroltak miatt rakná első helyre, de ez nem én vagyok. Viszont meg kell hagyni, fantasztikus a film. Végig visítottuk az egészet, ugyanis annyira elvetemült, hogy szinte origami módjára hajtogatja az idegeinket. Nem egy szende szűz, amiben csak néha-néha van egy-egy jumpscare. Óh, dehogy. Az egész film szinte abból áll, és amikor meg nincsenek jumpscarek, akkor meg  van rosszabb. Kétségtelen, a sorozat (mivel három részes - egyenlőre), sokkal jobban sikerült, mint a Paranormal Activity. A rendezők és a színészek egyaránt nagyon jó munkát végeztek.

„Jó a felépítése, ezért működik a film,nem kapkodnak, nincsenek hülye jelenetek, csak egy egyszerűen és jól működő horror.” – egy pozitív nézői vélemény.

3. Insidious – A gonosz háza

 „Gyilkosság történt. Egy fiatalembert egy médium megölésével vádolnak. Pedig a háttérben egészen más rejtőzik és az sokkal borzasztóbb egyetlen halálnál. Az igazi gonoszt sosem fogja el a rendőrség, hiszen az láthatatlan és egy olyan világból érkezik, amelyet nem ismerhetünk meg sosem.

A gyanúsított (Patrick Wilson) felesége, Renai (Rose Byrne) hazaköltözik és otthon még különösebb meglepetések várják, néha egy fehérruhás, idegen asszony üldögél a szobájában. Pár barátjával együtt nyomozni kezd. Egyre különösebb helyekre jut, egyre furcsább, misztikusabb világokba nyer bepillantást. Ám a mágia eszközei kevésnek bizonyulnak, hamarosan két világ csap össze a szemük előtt és talán ők lesznek az első áldozatok.” – Port.hu

 A hatalmas sikernek hála a kedves készítők voltak szívesek továbbvinni a szálakat (szerintem elég nagy lett volna a közfelháborodás, ha az első rész utolsó másodpercében való fordulat után nem tették volna ezt meg). Ebben a részben az apa, Josh Lambert (Patrick Wilson) lesz a lényeges szereplő.

 Ez a film számomra nem tudta lekörözni (az egyébként a kb. leköröztetetlen) első részt. Ugyanúgy voltak ijesztgetések, a kellő hangulat is meg volt, de kétségtelenül valami hiányzott az egészből. Talán a rejtély volt az, hisz most, hogy a néző közönség, már tudja, miért mászkálnak furcsa emberkék a házban, nem igazán fél. Minél több információ, annál kevesebb félelem. 

 De azért nem azt mondom, hogy ez a rész nem lenne ijesztő. Nagyon is az. Csupán bakfitty az elsőhöz képest. Mindenesetre ugyanúgy érdemes megnézni, mert egy remek horror, amit csak ajánlani tudok.

„Lélekben készüljetek fel, hogy nem sok "pihenőidőt" ad a film, mindig történik valami elég rémisztő. Ugyanakkor van benne némi humor is.” – Egy pozitív nézői vélemény.

 4. Paranormal activity 1 (és szigorúan csak az első része)

 „Katie és Micah, a húszas éveiben járó, középosztálybeli pár beköltözik az új San Diegó-i otthonába. Katie érdeklődik a természetfeletti jelenségek iránt, amelyek gyermekkora óta kísértik, Micah azonban nem hisz az ilyen dolgokban. Sőt, egyre dühösebb, amikor Katie beszámol neki az érzéseiről. Szerinte ugyanis van valami a házban, furcsa zajokat hall, és elmozdulnak helyükről a tárgyak. Micah végül vesz egy videokamerát, hogy így szerezzen bizonyítékot. A felvételek láttán libabőrös lesz a hátuk, éjszakánként ugyanis egy démon garázdálkodik náluk. A szörnyű események egyre szaporodnak, a fiatal pár az őrület határán áll.” – Port.hu

 A paranormal activity arról híres, hogy rendkívül kevés költségvetésből hozták ki. A rendezők véleményem szerint a szállásukért többet fizettek, mint magáért a „díszletért” és a „felszerelésekért” – avagy: béreltek egy házat, és beszereztek pár kamerát. És most nem viccelek! A paranormal activity kézi kamerás horror. Ilyen szempontból az ember jobban is bele tudja élni magát a dologba, a készítők zsebébe pedig csak úgy száll a lóvé. Az összes pénz, amennyit erre a filmre rááldoztak kis kavics ahhoz képest, amennyi nyereségük lett belőle. Persze ez érthető is. Nem csoda, hogy egyre több a kézi kamerás horror.

 Ezzel együtt a paranormal activity számomra olyan, mint egy kisgyerek, aki szuperhős akar lenni. Mindenáron nagynak szeretne látszani, le kívánja nyűgözni a közönségét. Például a film elejére beírták, hogy „a rendőrség által jóváhagyott felvétel” (ha minden igaz, de valami ilyesmi). Végül is ez egy legális csalás volt a készítőktől, ugyanis minden filmet, amit adnak a mozikban, azt a rendőrség jóváhagyja. Különben nyilván nem vetítenék. Persze a tudatlan néző, aki beül a horrorra, valószínűleg teljesen másra asszociál, és talán még el is hiszi (mint én először).

 Egyébként, nem, ennek a történetnek semmi valóságalapja nincs, még mielőtt valaki azt hinné.

 Nem egy rossz horror ez, viszont tény, hogy csak egyszer nézhető. Plusz az első, és talán a második részén kívül a többi nekem inkább az ilyen tipikus „nagyonfelnőttnekakarlátszaniezértanyuengedélye nélkülmegnézi” gyerekeknek készült. Persze a fanatikusok nyilván végignézik az egész szériát, de én ezt valahogy senkinek sem javaslom. A gonosz házához hasonlóan, itt is, ahogy tárul fel a rejtély, úgy veszti el az érdekességét a film. Ez nyilván az első (talán) két részre nem nagyon vonatkozik.

„Nekem bejött. És főleg azért, mert azt a hatást, amit el akartak érni, sikerült. Végig izgalmas volt és a hirtelen jelenetek is ott voltak.” – egy pozitív nézői vélemény.

 5. Annabelle

„A Démonok között a tavalyi év egyik legkülönlegesebb és legfélelmetesebb filmje volt, ám az igazságnak csupán egy részét beszélte el. A lényeg kimaradt: ez a film Annabelle eredetéről beszél. A különleges babát nem a filmesek találták ki: jelenleg is vitrinbe zárva látható egy okkult múzeumban: a terembe, ahol kiállították, ritkán mer bárki bemenni, csupán egy lelkész jár be hozzá, hogy havonta kétszer megáldja.

Az Annabelle azt az esetet beszéli el, amikor a gonosz először elszabadult.

John Form csodálatos ajándékkal lepi meg terhes feleségét, Miát: egy régi babával. De a családi békét hamarosan szörnyű események dúlják fel; egy éjjel a fiatalok házára egy sátánista szekta tagjai törnek rá. És a nyomukban nemcsak vér és fájdalom marad - elszabadítanak a házban valamit, ami sokkal borzasztóbb náluk. Ő Annabelle.” – Port.hu

Az eredeti Annabelle baba

 Az Anabelle egyáltalán nem ér fel a Démonok között szintjéhez, ezt előre kijelentem. Mi több, számomra a film sem volt ijesztő. Ezzel szemben mindenhonnan csak azt hallom, hogy „Úristen, ez nagyon félelmetes volt”. 

 De mégis felírtam a listára. Hogy miért? Mert szintén igaz történet. Én tulajdonképpen féltem a film miatt, de nem féltem a film alatt. Ugyanis, amikor rágugliztam a valódi Annabelle babára, már a látványa is sokként ért. Milyen ironikus. Jobban féltem a valóditól, mint a már-már erőltetetten félelmetesnek szánt filmestől. Ez valahol a díszlet bukása.

 De mégis ajánlom, hogy nézzétek meg. Ha valaki kezdő horroros, akkor eléggé meg tudja ijeszteni, persze ez is személyiség függő.

„Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó film lesz. Végig izgalmas és érdekes. Vannak benne rémisztő jelenetek is. Nálam mindenképpen szenzációs film. Kár, hogy kevés ilyen film van.” – egy pozitív nézői vélemény.

6. Amerikai Horror Story: Zártosztály

 „Az American Horror Story: Asylum 1964-ben játszódik a Briarcliff zárt elmegyógyintézetben, a betegek, a rendet tartó apácák életével foglalkozik, számos időbeli visszatekintéssel. Azzal nyit, hogy egy újságírónő megy a rossz hírű intézménybe, leleplező cikket írni arról, milyen körülmények közt élnek ott benn emberi lények, majd benn tartják, begyógyszerezve, ágyhoz rögzítve, hogy ne szabadulhasson – és innentől jönnek csak a rémálmok.” – Origo

 Amellett, hogy ez az egyik kedvenc AHS évadom, meg kell jegyeznem, ijesztgetésben is a toppon van. Igazából ettől a sorozattól én sosem vártam azt, hogy majd félve megyek aludni tőle, ugyanis nem ilyen. Mégis, ez után az évad után félelmet éreztem. És ez pozitívum. Nem csoda, hogy ez az AHS legdicsértebb évada.

 Egyébként az american horror story a műfaja ellenére is bátran mondható művészfilmnek. Mind a látvány, a történet vezetés, mind a színészi munka miatt.

 „Nagyon beteg, borzongató, misztikus, néha már már művészi. A karakterek nagyon jól kidolgozottak és jobbak a fordulatok is!” – egy pozitív nézői vélemény

7. Sinister

 „A filmben Ethan Hawke egy írót alakít, aki valódi bűnesetek alapján veti papírra a regényeit, és egy nap, nyugtalanító tartalmú filmekkel teli dobozra bukkan. Ezzel olyan természetfeletti események sora veszi kezdetét, amelyek rémálommá változtatják a szerző és családja életét.” – Port.hu

 Valamilyen oknál fogva ez a film megtalálta azt a gyenge pontomat, amit addig -, mi több még a mai napig sem értek. De egyértelműen megtalálta. Valósággal rettegtem a megnézése után. Megeshet, hogy ez csak a végén lévő fordulat miatt volt, de az biztos, aludni nem tudtam. 

 Viszont a film vége eléggé hideg zuhanyként ért. Tulajdonképpen emiatt is tettem a cikk legvégére. Egyszer nézhető film, de rémisztőnek rémisztő.

  

 És végül, hogy elkerüljem a közfelháborodást, szeretném tisztázni, hogy miért nem raktam ide a Fűrészt. Ennek az oka nagyon egyszerű: nekem nem tetszett az a film. Unalmasnak találtam, így nem is néztem végig. És nyilván nem rakok be ide egy olyan filmet, amit nem láttam teljesen.

 Azt gondolom, hogy az én álláspontom szerint összeszedtem a kiemelkedőbb, számomra rémisztő filmeket, de most mondjátok el, titeket melyikek borzongattak meg a leginkább! Adjatok tanácsot, ma mit nézzek meg, mert még az is lehet, hogy véleményezem ☺. 

Tetszett? Iratkozz fel!

Kérsz még? Csatlakozz hozzám facebook-on!

Kérdésed van? Tedd fel ask.fm-en!